1795. október 6-án még senki nem gondolta volna, mi történik ötvennégy évvel később. Láhner Györgynek, a későbbi honvéd vezérőrnagynak, aki ezen a napon született, nem ezt a sorsot szánták. Az eltelt évtizedek alatt a kivégzett tizenhárom tábornok a bátorság, a kitartás és az adott szó szimbóluma lett. A tizenhármak mindenkor úgy akartak élni, hogy tegyenek másokért, méltósággal viselték és vállalták sorsukat – mondta beszédében Wintermantel Zsolt.
A történelmet felidézve úgy fogalmazott, hogy azok a birodalmak, amelyek annak idején győzelmet arattak a magyarok felett, ma már sehol sincsenek, Magyarország viszont ma is áll.
Újpestnek is megvannak a hősei. Aradon akkoriban csaknem hatszáz katona raboskodott, köztük Lebstück Mária. Az ő példájukból tudunk 165 év elteltével erőt meríteni, és lendületet adni Újpest mai fejlődésének is – emelte ki Wintermantel Zsolt. E szellem jegyében építhettük fel saját uszodánkat, és újíthattuk fel a saját kézbe vett szakrendelőnket – sorolta a polgármester az utódok másfél évszázaddal későbbi összefogásának eredményeit. Úgy vélte, a vértanúk azt üzenik, hogy együtt lehetünk sikeresek. Gondolatait azzal zárta: ha hallgatunk rájuk, és nem hátrálunk meg, Magyarország száz év múlva is állni fog.
A polgármester beszédét követően a Megyeri Úti Általános Iskola diákjainak műsora idézte fel 1849. október 6-át. Azt a napot, amikor nem csupán az aradi tizenhármat végezték ki, hanem Pesten főbe lőtték Batthyány Lajost, az első magyar kormány miniszterelnökét.
A diákok műsora és a Szózat után a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait. Újpest Önkormányzatának koszorúját Wintermantel Zsolt polgármester, dr. Tahon Róbert jegyző, valamint dr. Hollósi Antal, az Újpesti Közművelődési Kör ügyvivője helyezte el a Görgey-szobor talapzatánál.
(ujpest.hu)